Falutörténet

A település első történelmi emlékeit az őskorba nyúlnak vissza. A Kálvária-dombon található egy kb. 30 x 110 m-es földvár, amit a területén előkerült leletek alapján a bronzkorra datálnak (Miklós 2007). A jelenlegi település belterületétől délre, a Kisszékelyi-árok déli oldalán, a Kálvária-domb keleti lejtőjén és a szomszédos domboldalban volt a középkori falu. Középkori temploma a Kálvária-domb északi lejtőjén az Árpád-kor végén, a 13. században épülhetett, és az 1800-as évek első feléig állt (K. Németh 2015a). A falu 1324-től 1518-ig Simontornya várának tartozékai között szerepel, időnként eltérő – Székely, Parasztszékely, Paraszttelek és Pusztaszékely – néven (K. Németh 2015b).

A középkori templom régészeti feltárása
(fénykép: K. Németh András).

1500-ban Simontornya új gazdát kapott Gergelylaki Buzlay Mózes személyében, aki megtelepítette a prédikáló szerzeteseket. Fenntartásukról bőkezűen gondoskodott, többek között Csókás-pusztával és két halastóval ajándékozta meg őket, az egyik halastavat Barátok tavának nevezték el. A török hódoltság alatt 31 adózóról tesz említést a fejadó-összeírás. Az 1500-as évek második felében Thury György kanizsai kapitány Parasztszékely birtokába vette a töröktől. Az elfoglalt határok 1591-ig nem változtak, de ekkor a török felmondta a barátságot, s nyílt ellenségeskedés kezdődött, Parasztszékelyben is a török lett az úr (Barócsai 2013).

Kisszékely és környéke az 1780-as években
(térkép forrása: https://mapire.eu/hu/map/firstsurvey-hungary/).

1686. szeptember 13-án a bádeni herceg parancsnoksága alatti 10.000 fős sereg Simontornya alá vonult, és elfoglalta tartozékaival együtt; az egyházi feljegyzések ez idő szerint két kisszékelyi családról tesznek említést. Az 1690-ben végzett összeírás szerint Kisszékely lakossága a hegy és völgy közti hajlásban lakik. Tolna megye 1720. év eleji népességi és vagyoni összeírása 25 jobbágy családfőről, 1 zsellér családfőről tesz említést Kisszékelyben (Barócsai 2013). Kisszékely a török idők végén Tolna megyében megmaradt 44 falu egyike. Levéltári források szerint a kisszékelyi iskola a legelső volt a megyében, amely 1701-ben létesült. Az 1710-es években több alkalommal tartottak megyegyűlést a faluban. A kisszékelyi adóbevallásokban, összeírásokban, születési, házassági és halotti anyakönyvi feljegyzésekben német családnevek az 1770 évek közepéig nem találhatók, német telepesek tehát feltételezhetően csak ezután érkeztek. A falu német lakosságát főként a német katolikus községekből (pl. Diósberény, Szakadát) kapta (Csepregi 2013a).

Kisszékely környékének etnikai térképe 1910 körül
(forrás: https://mapire.eu/hu/map/magyarorszag_1910-etnikai/)

A római katolikus plébánia 1789-ben alakult, az anyakönyvet 1776 óta vezetik. A középkori templom a 19. század elejéig állt, 1823-ban építették fel a jelenlegit. Az 1800 évek közepétől a község lélekszáma gyorsan gyarapodott. Az 1840-es évekig a faluba letelepedő német és az őslakos magyar családok nem házasodnak egymással, az anyakönyvek adatai szerint vegyes házasságok csak az ezt követő időszakban köttettek. Egy 1857-ben kelt jegyzőkönyv szerint abban az évben 138 gyermeket tanítottak az iskolában (Csepregi 2011). Az 1848-49-es szabadságharc eseményei távolabb zajlottak le, közvetlenül nem érintették a települést. 1850. január 1-tõl alakították ki az ún. ideiglenes közigazgatási rendszert. E szerint Kisszékely a simontornyai kerülethez tartozott, melynek székhelye Hőgyész volt. Később ebből létrehozták Simontornyai járást, Gyönk székhellyel (Barócsai 2013).

Kisszékely az 1850-es években
(térkép forrása: https://mapire.eu/hu/map/secondsurvey-hungary).

A Kisszékelyt is magába foglaló uradalom az 1860-as években gróf Wimpfenn Frigyesné tulajdonába került, akinek az unokája, gróf Wimpffen György volt a felszabadulás előtt az utolsó földesúr. Birtokát 1945 tavaszán a földosztó bizottság osztotta szét. A földhöz jutottak kezdetben még önkéntesen szerveződve Csókáson és Hegyháton termelőszövetkezetet alakítottak. A parasztság pótolta a háborús károkat, virágzásnak indult a falu. 1946-ban elkezdődött a svábok kitelepítése, de a helyi összefogás eredményeként Kisszékelyből nem vittek el senkit, sőt, a környékbeli településekről többen is itt találtak menedéket (Barócsai 2013).

Faluközpont az 1870-es kataszteri térképen
(térkép forrása: https://mapire.eu/hu/map/cadastral/).

A falu lakossága a 19. század végétől az 1940-es évekig 1400-1500 körüli volt, de az 50-es évektől kezdve a pártállami rendszer gazdasági-társadalmi intézkedési miatt erőteljes népességfogyás vette kezdetét, ami a rendszerváltozás után is folytatódott. Ugyanakkor az utóbbi egy-két évtizedben sokan vásároltak hétvégi házat Kisszékelyben, és a fokozatosan kiépülő infrastruktúra és turisztikai fejlesztések hatására a turizmus is megélénkült.

Kisszékely határában, a belterület szélétől északnyugatra a Barátok-tava két ága közti félszigetszerű földnyelven helyezkedett el a ma már nem létező Temerkény. A középkori települést 1518-ban Buzlai Mózes a simontornyai domonkos kolostornak adta, két halastóval. A defterekben Tömörkén néven szerepel 1565-ben, 1570-ben és 1580-ban, pusztaként (K. Németh 2015b).

Források:
További helyismereti összefoglalók Kisszékelyről:

Földrajzi fekvés   ►Épített örökség   ►Kulturális örökség   ►Természeti örökség   ►Települési értéktár