Kulturális örökség

Kisszékelyi Elemi Iskola

Tolna megye 1700-as és az azt megelőző időszakáról nagyon kevés írott dokumentum marat fenn. A mohácsi csata idején 13 várat 21 Mezővárost és további 540 települést számláló virágzó megye a törökkorban és a felszabadító háborúk időszakában óriási vérveszteséget szenvedett és elnéptelenedett. Az egyházi oktatás csak néhány nagyobb lélekszámú községben volt megszervezve. A Tolna megyei Levéltári források szerint a kisszékelyi iskola a legelső volt a megyében, amely a török alóli felszabadulás után létesült, 1701-ben.

Az iskolát alapító közösség 200 fő körüli lehetett. Ahogy a falu népessége gyarapodott, folyamatosan bővítették az iskolát. 1771-ben 1 iskola és 1 tanító, 1777-ben már 2 iskola és 2 tanító volt Kisszékelyben. 1905-szeptember 1.-re megépül a harmadik tanterem és létrehozzák a harmadik tanítói állást. Ez az iskola a mai iskolaépület helyén volt található. A háromosztályos régi iskola később már nem felet meg a kor igényeinek így 1938 évben elkészült a mai iskolaépület. Az iskolában 1972. évben volt az utolsó ballagás, akkor a körzetesítés miatt megszűnt a helyi oktatás. Közel háromszáz évig tudta a kisszékelyi közösség fenntartani az egykori iskolát.

►További adatok és leírás az iskoláról a Kisszékelyi Kulturális Egyesület honlapján.

 

Helyismereti kiállítások

Az egykori iskola épületében 2011-ben nyílt meg a falu Helytörténeti Gyűjteménye és az Iskolatörténeti Kiállítás. Az Iskolatörténeti Kiállítás az eredeti bútorokkal berendezett, korabeli hangulatába visszaállított tantermet jelenti. A régi osztálytermekben az iskola múltjához kötődő tárgyak, írásos anyagok kerültek kiállításra (pl. régi iskolapadok, tanítási segédeszközök, tanulócsoportok korabeli fotói). A jellegzetes berendezések és eszközök (pl. a tintatartós padok, a faliképek, a tanári katedra, a gubacsból készült abakusz) az 1900-as évek falusi iskoláját idézik fel. Az iskola épületének három helyiségében, az Iskolatörténeti Kiállítás mellett tekinthető meg a Helytörténeti Gyűjtemény, amely Kisszékely múlt századi életébe kalauzolja el a látogatót. A gyűjteményben láthatók a korabeli falusi szoba és konyha berendezései és tárgyai, a különböző háztartási, mezőgazdasági, kisiparos eszközök, mesteremberek szerszámai, illetve egy kovácsműhely rekonstrukciója. A régi iskolaépület egyúttal közösségi térként is funkcionál.

►A kiállítások látogathatósága.
►További információk a kiállításokról a Kisszékelyi Kulturális Egyesület honlapján.

 

Barátok tava és környéke

Igazolhatóan középkori eredetű, máig létező halastó országosan is kevés van, Tolna megyében a Barátok taván kívül pedig csak egy elpusztult középkori halastógátra van adatunk. A Kisszékely északi szélén található, gyönyörű fekvésű Barátok tava ma népszerű horgásztó.

A Barátok tava keletkezését a helyi hagyomány szerzetesekkel hozza kapcsolatba. A tó két ága közti, északnyugat-délkelet irányú félsziget minden történeti korban kiváló adottságot biztosított a védett vízparton előszeretettel megtelepedő embernek, a szekszárdi múzeum munkatársai itt neolitikus, rézkori, római és középkori település nyomait is megtalálták. A tó mellett fekvő középkori lelőhely az írott forrásokban 1335 és 1580 között említett, a korábbi kutatás által pontosabban nem azonosított fekvésű Temerkény faluval feleltethető meg. A faluban a néhány kilométerre fekvő Simontornya domonkos rendi kolostorának 1518-ban két halastava is volt, a szerzetesek bizonyára az itteni halastavakból is biztosították táplálékukat böjt idején. Ennek az adatnak a fényében érthető a tó máig élő, kétségtelenül középkori elnevezése (a másik tó talán a mai Csádés-tóval azonosítható).

A tó és az azt körülvevő hangulatos tájrészlet változatos növényvilága és gazdag állatvilága miatt is figyelmet érdemel. A Barátok tava a rajta keresztülfolyó Kisszékelyi-patak elrekesztésével jött létre. A felduzzasztott víz szélén ma fehér fűz és rekettyefűz alkot sávot, amelyhez a tó sekélyebb északi partja mentén nádas mocsarak és magassásos rétek csatlakoznak. A tó délnyugati szegélye mentén szép, fajgazdag gyertyános-tölgyes erdő húzódik. A különböző élőhelyek természetközeli állapotúak, őrzik a patak menti egykori vegetáció számos jellegzetes faját. A vadregényes tó és az azt körülölelő változatos növényzet hangulatos tájképet teremt.

►Horgászat lehetőségei.
►További információk a tóról a Kisszékelyi Kulturális Egyesület honlapján.

 

Csádékötél készítés

A kisszékelyi csádéfonás amellett, hogy egy mind a mai napig megőrzött fontos hagyomány, egyben az ember természethez való alkalmazkodásának kitűnő példája. A csádé, mint a környező mocsarakban tömegesen fellelhető növény (mocsári sás), nagyon jó alapanyagnak bizonyult a kévekötő kötél elkészítéséhez. A levágott, megfonnyasztott levelekből összecsavarással készítették a csádékötelet. Az aratást követően, a cséplés végeztével a csádékötél a szalmával együtt ismét felhasználható volt.

A csádékötél elkészítéséhez először a vizes, ingoványos réteken kasza segítségével vágták le az őshonos csádét. Az asszonyok éppen úgy, mint aratáskor a búzát, marokba szedték a sást, és kévékbe kötötték. A sást elszállították egy száraz, árnyékos, védett helyre, és az időjárás függvényében néhány napig szárították fonás előtt. A csádékötelek fonásához többen összegyűltek, hiszen nagyon sok kötél kellett aratáskor. Az alapanyagnak és az összecsavarás technikájának köszönhetően szinte elszakíthatatlan kötelek készültek, amelyeket tizenkettesével kévékbe kötötték, majd másnap hajnalban az aratás helyszínére vittek.

►További információk a csádékötél készítéséről a Kisszékelyi Kulturális Egyesület honlapján.

 

Források:
Fényképeket készítették:
  • Horváth András
  • Kélinger Krisztián
További helyismereti összefoglalók Kisszékelyről:

►Falutörténet   ►Földrajzi fekvés   ►Épített örökség   ►Természeti örökség   ►Települési értéktár